Mikor választott égitestünk
a földi tengerkígyót bűvöli
az éber víz a partra kúszik és
halacskáit az ég felé köpi
Választott égitestünk a kék szem
üveggolyó mélyében jégzsinór
hallgatással telefújt léggömb
űrbéli száj honnét a semmi szól
És válaszol a halacskák beszéde
és a vizek az ég felé görögnek
hol a holdtalan pillantás ahol
választott égi testünk tükröződhet
Egyik szemünk telehalt bolygó
másik szemünk gömbölyű tenger
palackpostánk a léggömb: űrgyümölcs
mélyén belehullt életekkel