Tóth Krisztina: Álmos felhő

Egyszer elkapták. Tanácstalanul körbevették,
telitömték fűvel a bugyiját,
aztán elmentek: ki se jött
a fűzöld, egy hang a torkán, a kerék
még mindig forgott a feldöntött biciklin.
Álmos Felhő volt
indián
nevén, tudta, hogy nincs titkos lejárat
a beton pingpongasztal alatt, hogy hiába
ásnak – azt mondta, Lágymányosig elvezet
az egyik alagút, és ott, a kémények tövében
szokott kimászni zseblámpával éjszaka,
a papírzsákok közt, hol fényszóróktól félbevágva
lebeg a cementgyári Tejút, pont arra néz
az erkély, reggelre minden növényt belep
az álmos felhő.