Tóth Krisztina: A hosszú perc

Sietni kell, a lejtőn várnak este
Vár egy kutya az oldalára fekve

Felütött könyv, amiben csupa haj van
Megtekeredve, olvasatlan

Ott vár ő is, aki valakinek a mása
Vele fordítjuk át a másik oldalára

Folyik a hosszú perc, nincs is már semmi vére
Tudom, mi ez az út, lefut egész a térre

Csak ez az arc kié, amiben csupa haj van
Lemarad, nézeget valamit a kanyarban

Lehajtó válla közt kutyaszem villanása
Így kell aludni most, lejtősen, mintha látna