Zokogva búcsúznak a percek,
árokba hullt fénylő kavicsként,
szárnyrakapva kéklő égre vágynak,
csőrében egy neki szánt madárnak.
Kerekded labda lennék.
Most rám ült varratokból
légtelen, lapossá fosztott
életem szelepét keresem.
Verhetetlen sereg.
Csak játszom.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
