Tóth Gabriella – Toga: VERHETETLEN

Zokogva búcsúznak a percek,
árokba hullt fénylő kavicsként,
szárnyrakapva kéklő égre vágynak,
csőrében egy neki szánt madárnak.

Kerekded labda lennék.
Most rám ült varratokból
légtelen, lapossá fosztott
életem szelepét keresem.

Verhetetlen sereg.
Csak játszom.

További bejegyzések