Tóth Gabriella (Toga): Várakozás pro és kontra

Azt hiszem, az élet velejárója a várakozás, az a várakozás, amikor pozitív a csend, és a percekben megülő jövőbe hittel tekintünk. Várakozni akkor jó.
Bizonytalanul ringó hajóra, vagy rozzant kupéban való utazásra, darabjaira hulló lengő hídra ki tekint várva, hogy találkozzanak? Már az első lépések után, amikor az út elején voltunk, vártunk, vártuk egymást, hogy majd a közös percek reménnyel öltöztetnek, de ahogy közelebb kerültünk, és útitársunkra bíztuk magunk, lassan, szinte cammogva haladva, egyre kopottabb lett a távoli híd, zörgött, vagy a nyugodt, tiszta tó, hullámzó, vihardúlt, félelmetes lett. A hajónk, amire vártunk, a hullámok között ide- oda hánykolódott és a várakozás fényessége meddő letargiába hullt. Az út egyre hosszabb. Tavunkba egyre több idegen vízcsepp hull. Nem látja csak a nap, a felhő, hogy a zápor honnan ered, és hiába süt hétágra, benned árnyékban csücsül a csend.