Tóth Gabriella (Toga) : Üveg

Edzett üveg volt, bár a gyárból tükörfénnyel került ki, de mégis, ahogy a napra tették, vagy ráhúzták a rolót a bezárt szobában, fokozatosan mattult. Folytonos alkalmazkodással, mint fényre sötétedő lencse, hozzászokott lassan a bipoláris léthez. Hozzászokott? Téves kifejezés. Hiszen hozzászokni nem, csak elviselni lehet e bárgyú, önigazolást kereső, kettős mérce- világot. Csiszolt dugója elég jól zárt, de a hideg, a meleg, és váltakozásuk megtette hatását: vékony rétegben pára jelent meg benne, mely lecsapódva cseppenként gurult le az üveg aljára. Edzett üveg volt. Bár, ahogy az ütött – kopott polcokon folyton változtatta helyét, és ahogy az ablak mellől a huzatos ajtóhoz került, egyre többször a mögötte lévő üvegekre esett a belépők tekintete. Fényárban úsztak, épp a neon búra alatt. A búra alatt. Mint a floráriumban nevelt bonsai.