Tóth Gabriella (Toga): Téveszme

Belépett az ajtón. Ezernyi szó maradt bent, mert felsejlett a döbbent csend mögött a mélyebb értelem. Feldíszítve, mint a harci lovak. Kopásálló vértben, de a pajzsra mintázott nemességtől távol. Arcoskodásai manírja pöfetegként termett, de parlagi tölcsérgombából spóraként szóródtak mérgező álarcoskodásai. A csendes döccenő helyett a mutogató erénytelenség vádol, a felsőbb éra hibakeresése hallik. A támasztó szövetekre savat borított, és a kiömlőnyíláson át vélte tisztulni önmagát. Kellett a tömeg, néha delejesnek hitt indecens szóval, hogy a láttatni szándékozott “eszménytelen” alak fölött guillotin legyen.

Szájkosarat csak hű ebeink kapnak.

További bejegyzések