Tóth Gabriella – Toga: SZENTEK

Amúgy meg minek?
Ha nem ők viszik a fényt?
Sorsuk könyvét titkon csak sejtsék?
A tablókép legalsó sorában,
egy elveszett régi listában,
a torz ideák szülte világban,
hová jusson a jel?
Hová érjen a kéz, mely mosolyt fakaszt,
ha, csak ha, valakit szentté avatsz?
Amúgy, érdektelen semmi a több,
a kifakasztó munka,
a hajnali járat és a vájat
szemed körül.
Nem lát a tárlat, csak lebegsz a légben,
és szeggel falba sem vernek mégsem.
Úgy, ahogy a sikoly se hallik,
ha nem Munch-ról szól éppen.