Tóth Gabriella (Toga): Gyere, mesélj!

Kelendőek ma a pletykák.

Gyere, mesélj! A tegnapi pörkölt szaftját, mégis hány szelet kenyérrel tunkoltad, és kedvesed, akit még csupán intim pózban nem láttunk, mit gondolt, amikor szádon csorgott a zsír?
Gyere, mesélj! Merre járt öcséd, amikor kegyelem kettest kapott, és te, dicsérvén e teljesítményt, kis lakodalmat szerveztél neki, csekély 30 fővel, és míg rotyogott az újházi tyúkhús leves, és puffogott a bundázott sertés, az ünnepelt, valahol máshol ünnepelt?
Gyere, mesélj! A báli ruhádban kelendőbb voltál, mint a megszokott trendben? És lám, a szomszéd marokszedője, a Julcsi, az a kedves teremtés, akinek fogsora fénylő csillagként ragyog, talpig taftban, haja taft-tal, tájfutói idomokkal, a vonzás törvénye szerint, az ellenkező nemben ellenkezést ki nem váltva, ellenőrző státuszt idéz, és ellenvetésnek helye nincs, hisz szeme ragyogásában éled a kisfröccs.
Gyere, mesélj! Kóbor útjaid során, hány meddő tűzhányóról hitted, hogy éled, s vélted, általad lesz aktív?

Passzív ez a csend!

S míg gyűröd magadba a halaszthatatlan híreket, kettős korcot készít más zaja, szürke konzervként ülsz polcodon.

További bejegyzések