Tóth Gabriella – Toga: MÚLTŐRZÉS

Kimerítő ez a portörlés,
kicsit olyan,
mint a hetes töltött káposzta,
nem kívánod, de mégis,
gyömöszölöd magadba,
mert ott a hús,
a véres munkával teremtett.
Hol nőtt és nyesték,
bár leesett a festék már
a jól szituált, valaha ifjú létről.
Lassan fakulsz,
s érted, mindezt miért.
Mented a direktívát,
valaha félték, de már rég avitt,
és te most,
mint múltunk érmeit, őrzöd,
ne fakuljon,
bár szidolozni
rég nem tudod.