Tóth Gabriella (Toga): Iktatva

Mikor taposóaknán remegve állnak,
és búcsút mondanak a fölreppent madárnak,
és a távoli robajban feszül minden rettegés,
és a harcban ölre menni oly’ kevés,
hisz a dárdák már messziről szúrnak,
mint botsáskák, rejtőzve bújnak,
és semmiből tornyokra áhít,
a hitrontók játsszák a mártírt,
míg a feledéssé iktatott
pecsétjén ott huhog
a senki,
és Senkik dermedt csendjét,
mikor taposóaknán remegve állnak,
elnyomja a hang,
mert csak pereg a festék – a terem falán.