Megkeresi. Ígérte, partra száll majd, és horgonyát ledobva, megkeresi.
Úgy találta, hogy nem találja már évek óta, és a bugyogva szaladó folyam csak nehezíti a munkát. Megkeresi, vagy ha lemond róla, lehet olyan mélyre fúródik, hogy a mocsár még mélyebbre húzza.
Megkeresi. Elővette a lámpát és egy fókuszra állította. Derengett a homályból valami, de nem volt kivehető.
Hunyorogott, mint amikor tűz a nap és aranylón hullámzik a macskakő.
Megkeresi. Fakó napokból szabadult kicsit,
és cserepek verődtek a falhoz,
majd békétlen verslábakat körmölt,
hogy a tollba rejtett, metsző szavakból
építse, és rombolja önnön álmait.
Gondolta, megkeresi.
És ha fáradt, és ha gyenge, akkor is,
ha percre pontosan érkezik
a mindennapos melankólia,
megkeresi, és adja-viszi
azt a precízen gömbbé álló,
vagy áttetsző, fényes foltot,
amit a csillagfényből szűrt le:
a békét.
