Kintlévőségeim magamba zárom,
Mosott part, elmúló lábnyom,
Csendemben csak lelkem zakatol,
Hallgatom, hogy más dalol.
A gyomok közt, helyemen,
Kint a nap süt, bent hűs terem.
Valahogy parttalan, mélyülő folyam,
Szűkölök magamban, apró kutya-lakban.
Adnál-e inni?
Csapzott bunda alatt, vén szív dobog,
Csaholni most
Fáradt vagyok.
További bejegyzések
Az elnémult múlt és a kimondott szó ereje
május 4, 2026
Szerkesztőségi hírek – 2026. május 3.
május 3, 2026