Kintlévőségeim magamba zárom,
Mosott part, elmúló lábnyom,
Csendemben csak lelkem zakatol,
Hallgatom, hogy más dalol.
A gyomok közt, helyemen,
Kint a nap süt, bent hűs terem.
Valahogy parttalan, mélyülő folyam,
Szűkölök magamban, apró kutya-lakban.
Adnál-e inni?
Csapzott bunda alatt, vén szív dobog,
Csaholni most
Fáradt vagyok.
azt mondják, verseket írok. mivel nem tudom, mi igaz belőle – mint a legtöbb lejárati dátumból vagy a magyar népmesékből, traumáról adok bizonylatot. ezt tudom
Torz ritmusokba olvad a lassú zene, szemembe nézel, s azt kérded, megértem-e, persze hogy értem, de vérzik a térdem, érzem a titkod, felszakad itt-ott, szerelem.
Csecsemősírásos éjszakák kényszerzubbonyát húztam magamra önként, letagadva a néma kórt, a torokszorító riadalmat, hogy cseng a csend is a fülemben, ha elhallgat végre a nappal,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
