Tóth Gabriella – Toga: ELÉGTELEN

Azóta,
hogy zigóta lett a lét,
függök,
mint apró pók
a szálon,
s hiába várom,
hogy magam miatt
legyek elég,
csak függök,
függök még,
önkéntelen,
mert fényt
nem kap
a gyarló,
kicsiny,
test, és lélek,
Te vagy,
Nélküled
semmirevaló,
könnyű pille lebben,
csapong a szélben,
általad éled,
aztán zuhan,
mert önmaga
foglya csak,
mit sem ér,
szürke kisegér.
Vagyok, mert létezel.
Csak miattad
ér egy fénynyaláb,
önerőm kevés,
mondja a köz,
s a vágy se bánt már,
hogy csillag legyek.