Tóth Gabriella (Toga): Blokkolóóra

Talán kétszer kell?
Valójában nem tudom.
Nem tudom, mi/ki igazítja sorsom,
és hogy falra szerelt testen
kattanásig hányszor feszül a lélek,
s hajtja félbe tipródó vágyait,
hogy egyszer, talán végleg,
talán utoljára blokkoljunk,
és maradjunk bent,
összezárva ketten.
Vagy este,
mikor leáldozik napunk,
kifogy a papír,
és a végtelen csend
időtlen tör ránk.