Keresés
Close this search box.

Tóth Andrea: Szilánkok

szürke hamu lepte, elfeledett álmok
kopott fényükben múló lélekszilánkok
homokórába dermedt, végtelen évek
áramlanak tova az időtlenségben…

sötétlő mélységéből tükröt tart a lét
elmosódott arcokon haldokló remény
porladó árnyaik ködfátyollá lesznek
halk suttogások visszhangként lebegnek

szertefoszló múltak üres jelenekben
keserű a közöny az életet temetve
elillanó idő, sárguló fényképek
nem marad más, csak szilánkok a vérben

További bejegyzések