Tudom milyen vagyok.
Magamba zárkózva, csendesen
üvölt bennem a világ…
Egy percre hagyj csak,
hulljon szememre délibáb.
Elfogyna a bánat, üres a kehely;
talán lehetett volna még,
mi nem fakaszt könnyeket.
Tudom milyen vagyok.
Magányba burkolva, éhesen
vértócsákban lépkedek…
Egy percre hagyj csak,
omló falakból lélegzem,
lélekszaggató viharokban,
a lét mocsarában elveszve…
Tudom, mert ilyen vagyok.
Ölelve suttog a Halál,
húzna magához megint. Jólesik.
De csak egy percet adj,
felnézek a homályból,
nem nyílik szóra ajkam…
Talán búcsúzna tőlem, habár
már az enyészet takar.
