Keveset tudok az életről magáról,
mint porban a féreg fönt a kismadárról,
ami fenn az ágon oly gondtalan dalol,
csak nem hallatszik lent a nehéz föld alól.
Egyszer megláttam őt, tán az ég kegyelt:
ő csőrébe kapott, s dal nélkül lenyelt.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
