Baranyi Ferenc 87. születésnapjára
Amíg csupán egy pólya terhe voltam,
A létezésnek minden titkait
Te már kutattad, elviselve szótlan,
Hogy égnek árnya földre nyúlik itt.
S mivel időt csak órabérbe kaptál,
Hisz sántikált az aritmetika,
A szívnek perc-gyönyört, akár a fraktál,
Osztással kellett sokszoroznia.
De Dante poklos bűvkörének éjén
Beatricére hullott égi fény,
S felizzott lelked, üdvöt ott remélvén,
Hol földi nőben hajt ki szűz erény.
Ezért nem hunyt ki sohsem őserőd:
Mi mással homokvár, van, kivel erőd.*
*Baranyi Ferenc Hölgykoszorú c. szonettciklusának utolsó sora némileg módosítva