Gulácsy Lajos Paolo és Francesca c. képének igézetében
Paolo, kertkapum ma nyitva vár rád.
A kis lugasba vonjon ifjú vágyam!
Tekinteted szemem beissza lágyan,
S legyen pihenni keblem enyhe párnád.
Be jó veled! Padunkra nap se süt már.
A domb tövén Sir Lancelot s mi ketten…
Becézzük egymást édes-önfeledten,
S tanúnk a Hold: fejünkre hull ezüst ár.
De szent kötésünk Nona tépi széjjel.
Hát, jöjj, vezess a túlvilágba kéjjel,
Hisz ott szerelmed éhe újra éled.
S én árnyad árnyaként pokolra szállok.
Leszek teérted hófehér zarándok –
Örök viharban egyesülni véled.
