Szent Ferenc nyomában
Nem a megtérés reménye vonz,
csak csendre éhezem.
Szent Ferenc cellájának hűvösére vágyom,
a hely érintetlen fegyelmére,
a fák himbálózó fény-árnyék játékának
simogatására bőrömön.
Az egymáshoz szoruló remetelakok időtlensége,
a szerzetesek zsolozsmájának
patakcsobogássá oldódó dallama,
a terméskő szürkeségének
évszázadokat megtartó ereje
és a ciprusok ég felé törekvő vágyában
is ott lüktető alázat,
mely soha nem fárad bele,
hogy célját el nem éri,
mégis megkísért.