Magamra maradtam.
Formátlan, égszerű
tiszta alakban…
Most varró tűhegyek öltögetnek
daróc-testű, bogas köteleket.
Horgas kampók,
rozsdamart pengék
hasítva, vágva formálnak
sosem született
hús-vér emberré.
Hajammá váló
hideg álom verejték
fut, szalad.
kiáltássá dagadva
mostoha ébrenlét alatt.
Remegő kezek,
tétova, vénülő világ.
Testről testre haladva
mindig egy és ugyanaz
a valóság.
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
