Törcsi Levente Balázs: Ördögök álma

Magamra maradtam.
Formátlan, égszerű
tiszta alakban…
Most varró tűhegyek öltögetnek
daróc-testű, bogas köteleket.
Horgas kampók,
rozsdamart pengék
hasítva, vágva formálnak
sosem született
hús-vér emberré.
Hajammá váló
hideg álom verejték
fut, szalad.
kiáltássá dagadva
mostoha ébrenlét alatt.
Remegő kezek,
tétova, vénülő világ.
Testről testre haladva
mindig egy és ugyanaz
a valóság.