Törcsi Levente Balázs: LÉTFEJTŐ

Hunyorgó magány, vártalak.
S, hogy itt voltál,
Tenyerem őrzi utadat.
Őrizője voltál a mindent elemésztő éjnek.
Tétova,
Lassú léptek.
Ásító kapuk tornáca.
Kezdete van a felejtésnek.
Harangok mozdulatlanságában
Álmodó jelen,
Felvillanó kétségek között
Állandósuló, néma gyötrelem.