Törcsi Levente Balázs: AZ ÚRISTEN TENYERÉN

Csöndköntösöm mélyén hallgat egy dallam.
Hívtam, jött is,
Nagy karimájú felhőkalapban.
Nem láttam már oly rég.
Lombkabátja gombjai kék színű ég.
Vállain három picinke cinkefiók,
Zsebéből folyton harkály kopog.
Lába előtt napsugarú sárgarigó szalad,
Szelíden rám néz, s nagyokat kacag:
– Jöjj! Gyere fel a dombtetőre! –
Mentem, mentünk, s ottan – vállvetve ülve –
Hosszan nevettünk
Múltra, Jelenre, Jövőre.