álmomból ébredve
mardosó éhség gyötör
tüzes szomjúság hajt vissza
a faluba amit elvettetek
egykor zöld lombjai árnyalták otthonom
most azt mondod a tied
odúm helyére tuját és műfüvet teszel
gyáva fehér keblű ember
éhség nélkül ölsz
átfúrod a hegyem
hogy gyorsabban elérd a célod
a rémületedet akarom
halálsikolyt és igazságot
szívmasszázzsal préselem ki belőled
izzadó tenyeredben
a puska az egyetlen
aminek súlya van
eljön a nap, hogy fordul
és mind felébredünk
a medvék
Elűzni téged
vérrel hajtani
tort ülünk félelmeteken
ha eljön az idő.
