Beírlak a valóságba
és leszel
egyszerre egész
mégis különvált.
Felszabadultan
a képzet tébolyából
szürke kabátod
hízik a fényben.
Még egy percre visszatartalak
az éji rémeket
mint a megszáradt sarat
lemorzsolom rólad.
Szabad vagy mostantól
álmaimban
csak a hiányoddal leszel jelen.