úgy kellett őket keresgélni a ház előtt
kiszabadítani cérnagyökerüket a kérges földből
lent a fűszerkertben
lépésenként egyet sorban
négyen ültettünk el
nyolc bájos fenyő baba
egy-egy kéklő fényű
talán ezüst ivadék
zöld ágas kis életek
elképzelem a sort egy-két-három év múlva
mellette paradicsomkarók
és poharak nőnek a földbe
kezetek alatt
te mogyoróvesszőkből
villanypóznasort telepítesz
locsolnád
de Mama nem hagyja az esővizet
szeretlek így nézni titeket
gyorsan fotózom is egyet
közben fohászkodom
hogy legyen idő nagyra nőniük
Isten titka, hogy lesz-e még
együtt ennyi év
aláállni csillogó szemekkel
szótlan imával alkudozom
hogy legyen.
