megfürdetlek a gondolataimban
összemosom vonásaidat a vágyaimmal
a ki nem mondott szavak
fel nem tett kérdések
kioldanak belőled valami lényegit
ami semmivel sem helyettesíthető
érzeni vélt illatokat leng az elmaradt szándék
elképzelt képek hagynak rajtad foltokat
a távolság új színben tüntet fel
becsípődéseid ropogósra száradnak a napon
szúrós reggeleidet simára borotválom
maréknyi celofán csillagot szórok a hajadra
olyat, ami fénnyé válik a színpadon
végül elnézem majd ezt a tőled oly különböző tüneményt
és nem értem hová lettél az emlékeimből
