1.
Nagyanyám a konyhában gyúrta az időt
ruhája kemény vászon
dalból hímezte rá a gombokat
gyöngyfogain végiggurult a kacagás.
Suli után várt ebédre
egyre várt…
szaporán billegtetve a tűt
mesélte a családi krónikát.
A sörnek csak a habját szerette
énekkel dicsérte a fánkos napot.
Észrevétlen csúsztatta zsebembe
a verseket s a dallamot.
2.
Anyám madárfodros vállain tartja az eget.
Minden reggel kifeszíti a házunk fölé
hogy táncot járjon rajta a három gyerek
A kávéjába röpke nyugalmat áztat,
s virágot ültet belé
mielőtt kihűlhetne a gondolat.
Anyám szép szeme vigasztal
a kézfején kanyargó erek védőgátak.
Tőle tudom, hogy az erő hangtalan.
3.
Anya lettem én is.
Két kócos fejből szökken a reggel,
kétszer kettő csillogó tenger
párnába gyűri a vihart.
Ahogy a folyó koptatja a hegyet
úgy adom át nekik magam
szavakból szőtt fészkemben
válnak emberré – szabadon, boldogan.
Már nem csak addig vagyok, amíg lélegzem,
hanem amíg ők anyának szólítanak.
4.
Anyaként látom már Anyámat,
türelme szövetét és mosolyráncait
kihallom az elnyelt szavak helyét.
Tőle kaptam az első történetet,
már bennem peregnek tovább a mondatok.
S mind, akik anyáim voltak egyszer
életem anyái, őrző csillagok
szemük fényéből fontam új világokat,
belőlük lettem az, aki most vagyok.