azt mondják, a magyar nyelvben nincs elég igeidő
te gazdagítod,
már félig múlt idő vagy
befejezetlen jelen
a nagybetűs méglét
amiben már ott izzik a nemlét ígérete
fogadkozol, hogy te nem leszel
magadba sulykolod, és nekünk
hogy szokjuk együtt
nemsoká bevégzett leszel.
Nincs irgalom,
kegyetlen az, aki elmegy és nem néz vissza
és kegyetlen az, aki követel.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
