teáskanna a kampóra felakaszt
tálca a fóliára, rá kendő
csap félrehajtva, nem csöpög
de minek?
hiába tartom szokásaidat
már nem vagy velem
mindent úgy teszek, ahogy neked volt jó
nézd, milyen rendes vagyok, Mama!
Miért nem jössz már? Miért nem dicsérsz meg?
Csak azt a halk drágámat,
azt mondd nekem, Mama!
most kicsit enyém a ház
de még itt vagy te is
a szokásaiddal
a szabályaiddal mintha itt lennél velem
kikeményített ágyneműkkel
és tavalyi befőttel gondoskodsz rólunk
onnan is
meghaltál, de én megint itt vagyok
tartom rendedet
pókok és hangyák élnek itt helyettünk
hiába igyekszem összeilleszteni
a betonrepedések egyre mélyebbek
talán egy nap hídként feszülök föléjük
helyén tartani az eget s rajta a csillagod
