Tim Mariann: Aluljáróban

A távolság felszáradóban van
mégsem kerülök közelebb magamhoz
képlékeny vagyok, túl érintőleges
A tornacipőnek nincs visszhangja
az alul-járóban-kelőben
magam előtt megyek egy korai napon
több mint fél életemmel ezelőtt
gondtalanul ringatózva veled
saját magam fényvisszaverődése az időben
A forrás érdekel: a kiindulási pont viszonyításinak
De nincs ott semmi nagyszerű
csak szép és bárgyú
lassan belátom: kiállhatatlan
Ennyit szűrök le a képből, akár habot a levesről
én a kutyának adom, te pástétomot belőle
Ilyenek ezek a mondvacsinált szegletek

További bejegyzések