Úszósziget a köveken hánykódik
A zöldellő nád dárdaként
inog a hullámokon.
Csodálkozom, milyen
tömör talaj az alja
a keljfeljancsi súlya.
Egyszer egy hatalmas
nádszigetet láttam
napokig hánykódni egy helyben
messze benn a vízben
Mikor nagy nehezen kiért a partra
egy fürdőző pár
komótosan visszatolta a mélybe.
Fájdalmas tekintetére
a part némán visszanézett.
Megigéz az ingó nádsziget,
s rád gondolok.
Korai alámerülni
az álmok falát áttöri az élet.
A nádszigetben van élet?
Rigófészek vagy rákocskák,
amik ágbogasban ülnek,
ott a hínár könyökében?
Vannak ott biztos jófajta
baktériumok, meg csigák.
Tucatnyi színes életváltozatok.
A nádsziget már soha nem tér
vissza oda, ahonnan elszakadt.
De akár, ha nádas szélére fújja
a szél, újra beépülhet az
ottani növényzethez.
Rákocskáival beolvad,
ahogy az üstökös viszi a
mikroorganizmusokat
távoli világok szegleteibe.
Talajtalan túlélői a világégésnek.
Tipródó elszigetelődés
eloszlik az iszapköd,
és nem ér száraz naphalál
a köveken begyűlik az élet.
Te még nem tudod
hogy a közelben friss nádas hajt
gyökeret ereszt, mint te
s mire hullámot vet hajadban a szél
összemosódnak határaitok.
