Sorvasztók s piócák életét élni kényszerültél,
s ha már Sziszifuszként
elégszer elbukni kényszerültél,
inkább szándékosan elmenekültél
gondok, s bajok elől,
mert pontosan tudhattad,
előbb-utóbb már mind utolérnek
gigászi próbatételek;
hogy mikor aljas a tolvaj,
gyáva a bátor, vagy épp
mocskos-provokatív
a gyönyörű szűz.
Valószínűbb, hogy tested
apróbb molekula-sejtjeit
rágcsálja már – idő előtt -,
egy alamuszi kis baktérium-férgecske,
s míg egyik-másik orvos felírogat
vagy milliónyinál is több
méregdrága receptet, mondván:
,,Vegye csak be nyugodtan, hátha használ!”
– Magadban érzed,
mialatt totális mellékhatásokkal viaskodol,
hogy inkább gyömbéres, fokhagymás,
citromos teát kortyolgatol,
semmint egy újabb toxikus
méreg-koktélt könnyedén leguríts.
– E mostani sanda Hiéna-Korszak
mintha már szándékosan
lefokozta volna az érzékenyebb,
emberi-lélek összetett dolgait.
Még nem tudható,
hogy a gyönge, erőtlen test
kit mikor betonoz be önmaga
ketrec-börtönébe zártan,
s így még maradhat némi idő
az önmarcangoló hadjáratokra.
Itt e földön – jobb, ha gyorsan megérted -,
csupán átutazó vendég lehetsz,
sosem otthon-lakó,
s bárcsak te is olyan tudatosan,
szándékoltan közönyösített,
agymosott idióta lennél,
mint sokan, akik azt gondolhatják,
minden úgy jó, ahogy van,
s hogy lassacskán egy kiló,
foszlásnak indult,
bodag fekete-kenyér
is ötezer forint.
A nagyváros felhígított,
alpári nyelvezete nem szólíthat meg,
mert füleidnek túlzottan
is elfajzottan, ördögi-provokálón szólhat;
levonhatod magadban
a keserédes konzekvenciát;
kívül rekedtél minden Élet-csodán,
mely valaha is megadatott.
Már az örök barátságok
is egyre drágábbak lettek,
s mert alázkodni, könyörögni,
vagy épp kunyerálni
nem éppen ildomos senkinek,
– régóta megváltoztak
a szándékosan átírt játékszabályok,
melyekhez gyerekkorodtól
fogva kötődtél s ragaszkodtál.
