Csörömpölnek koponyám hegyén
a XXI. század modern képződményei:
Glamour, Fasion Week divat-trend gálák
már minden mennyiségben.
Vége-hossza nincs Világkiállítások,
a hetvenhetedik Cannes-i Filmfesztivál,
s egyre több kellemetlen,
felszínes Janusz-arcú perc-emberke,
akit csupán saját maga izgat.
Grimaszolva hírvén-Senkik
egész gyülevész sorozata,
kik már olyannyira elfeledték
a szomorú gyerekkor megannyi
boldog-szomorú kálváriáját;
Sárkányok, varázslók,
boszorkányok párharcait,
hogy önmaguk hazug
s kétszínű Medúza-fejei lettek.
Már túlzásba vitték a sztereotípiák
masszív maszkjait;
vékony igazgyöngyöket
morzsol el a díva, aki őszintén könnyezik.
,,Drága Ifjú Hölgyem!
Már túl sok lesz a kollagén
és a botox gyilkos-kombináció!
A Bikini vonal-csík még meglátszik!”
Bár – meglehet -,
hogy csupán nagyon hatásosan
csak tetteti.
Itt már divatjamúlt,
értéktelen kacattá aljasult a szeretet,
szerelem, a mozdulatok, tekintetek rejtett,
babonázó Apokrif-felismerése,
amikor két sebzett szív egymásra találhat
a Mindenség függönyei mögött.
Hideg lekvárként úszik
a ragadós, iszamós trágyalé,
rajta dinnyehéj kacsáz,
akár a látszólagos léggömb-karrierek,
melyek legfeljebb csak szóban
hangzanak jól,
de valójában már semmit
sem jelentenek;
könnyű tőlük megszabadulni.
Megremegnek akár egyszer is
az individuum néven
ismert személyiségek?!
Kétes hálókban vergődnek
a boldogság és sikeresség-fokozatok.
Érdek és mánia önámító
pergamen-szívű
múmiái még egyre
többször előbukkannak hol itt,
hol ott, mert nem érthetik,
ha a csúcson illene
mindent abbahagyni
s végképp lelécelni.
Kétség és bizonyosság
állandó pokol-sürgetésében
jó volna sok mindent újból
megkérdezni vagy megcáfolni!
S miközben nyilvános,
partiképes dáridó-cirkuszokkal
vigasztalva kárpótolnak
szenzációhajhász keveseket,
az egyhangú, szürke hétköznapok
gyehennás kálváriái
már senkit sem izgatnak,
s tán nem is érdekelnek!
Valahol egy kisded üvölt fel
tinédzser-anyját szólongatva, bömbölve,
a madár-látta kút kürtőben
visszhangokra felel
egy aprócska gyereksírás…
