Már önmagát felsértő seb,
mely folyamatosan kiteszi önmagát
az újabb sebezhetőségnek,
megaláztatások gyilkos-komisz kereszttüzének.
A tudatos, őszinte megértés,
amikor összefüggések,
véleménykülönbözőségek
is helyet foglalhatnának
az asztaloknál, mintha teljes mértékben
ki lennének zárva.
Akár a magzatpózba tekeredett
kérdőjel a valódi kérdések után,
melyekre azért még illene
fogcsikorgatón is választ köhögni.
A Világ kicsinyes, kisstílű tüskéivel
farkas-szemezni szinte lehetetlen,
kitaszított Sorsa fölé egyetlen
halandó sem igen emelkedhet,
tán még ha beledöglik, akkor sem.
Földközeli gyermek-vacogás
jut osztályrészül az átlagnak,
aki megkeresné a mindennapi betevőt,
de nem érheti, hogy itt már bizony
titkos féreg-szövetségek
rút-galád megalkuvó párharca
dúl folyton folyvást.
Mert áttetsző ideák szerkezete
is éppoly mocskos, alávaló,
akárcsak egy némelyik huszadrangú
ötperces-emberke, kit kedvére
mutogathat jó pénzért a bulvármédia.
Már megint kiszolgáltatva a Rendszernek
s egy bizonyos hatalmasságnak;
a Lét színpadán mostan
kicsinyes önkényurak adnak-vesznek,
mikor mi van éppen terítéken:
munkanélküliség, szegénység, éhhalál.
Hiszen mindenkiben munkálna
a felfedezés alamusziskodó vágya;
hogy miként s vajon hogyan
lehetne könnyíteni közös terheink
,,egyenrangú” viselésén?!
Persze választ senkitől se várjanak,
inkább oldják csak meg
saját maguk a nagy
Nirvána-Semmit és társait.
A távolba pillantás objektív távolsága
még így sem adatik meg csupán
egy-egy különcködni vágyó kitaszítottnak.
A hatalom dölyfös, sertés-röfögő,
pöffeszkedő nevetése
most még úgy fakad fel,
mint a legújabb kényszerképzetből
elkövetett tabu-embargó,
s még mindig egyre szándékosabban
homályosabbak, ködösítettebbek
tán még a leegyszerűsített összefüggések is…
