Keresés
Close this search box.

Tasev Norbert: MEGÉLT KOR-DILEMMA

Sehol sem lehetett immár a megérdemelt,
a vágyott Élet, vagy álom,
a romantikus szent-légyott,
melyre oly régóta áhítoztunk
tán mindahányan,
akik tunya-közönnyel ugaron ragadtunk.
A régmúlt még egyre fáradtan,
sántán károg, akár egy ócska,
rozsdás mosógép,
vagy berekedt holló.

Úszik a Jelenben bődületes,
lemoshatatlan szennyfolt.
Nehéz mostan e furcsa,
különc köztes állapot;
zsigerileg érezhetünk,
miként nődögél naponként
kolonc-árnya, stigma-sebek
öntelt-önző, szinte zsarnoki menedéke.

Nem szükséges semmit
sem elhinni, amit prédikáltan,
szónokoltan meghirdettek,
hiszen a mindennapi Valóság
is már oly ismerős-otthonos lett.
Elég egészen nyugodtan csupán
homokba dugni Medúza-fejeinket,
akár a bólogató strucc-madarak.

– Mostan a bősz Hóhér-Idő
még rendre egy ismeretlen irány felé húz,
ráncigálja a Korszak kisstílű,
hitvány emberét; Jövő már régen nincs,
csupán csak a Jelen morzsáiba
kapaszkodnánk jeltelenül.

Míg engedve tűrik hétköznapok
nyomását rabszolgahajcsár
munkahelyeken, éhbérekért cserébe;
már nem lehetséges további
megváltó letétbe-helyezett,
kikényszerített vágy,
se újabb társadalmi zűr,
hogy mindezt valaha is megértse.

Mert előbb-utóbb mindenki
inkább megtorpan,
s a sanda, kacifántos Egésznek
ím, gyorsan nyoma vész.
Bedöglik, meghibásodásnak
indul az, mi egykor gördülékenyen
s hatékonyan működni bírt,
mert megengedték
az összerendezett dolgok futását,
amit mostan egyre
inkább tiltólistákra tettek.
A végérvényes Sors még így is
– mint annyi megszenvedett éve –
kivétel nélkül mindenkire vonatkozik!

További bejegyzések