Mihaszna, keserves, megszerezhető
anyagiasult javaid nem igazán számítanának;
méregdrága laptopod,
félmilliós okostelefonod
folyadékkristályos kijelzője,
se szintén milliókat érző luxusvillád,
extravagáns sportkocsid,
mellyel gyerekes, naiv,
tovább butítható csicsergő díva-libáknak
teheted a szépet,
miközben viaszbábuk gyanánt
egy füst alatt rendre ki
is használod már őket.
Ringó csípő, tetszetős szilikonmell
egyszer majd váratlan kibomlanak,
s a kisgyerek már az óvodában megkérdi:
Anyuci? Azért bántanak,
mert te kirakatba teszed magadat?!
Híres Celeb-sztárok megvásárolt szívében
– félő –, már nem pirulnak el önként,
s őszintén szemérmetes csillagjai
romantikus érzelmeknek.
Ehelyett inkább podcastok
s interjúk formájában mindenki
inkább virítsa, amije csak van,
meg a lóvét, vagy volt-nincs üzlet köttetett.
Tegnapok elföldeltnek hitt
rémálom-árnya rendre téged
is vegzál, megijeszt;
igazmondó csókodból
már rég eltűntek a valaha volt
mindent betöltő Mindenség-szerelmek,
manapság csupán csak a lebutított,
felszínes látszat maradhatott.
Elnémult madárfészkeket őriz
palotád előtt a fa,
miközben szándékosan elkényeztetett,
neveletlen gyermekeid inkább X-boxokkal,
Playstation-ökkel játszanak,
s miközben testvérek gyanánt
valósággal ölre mennek,
hogy téged lenyűgözzenek,
elkápráztassanak, addig te még
otthonod harmonikusnak hazudott,
békés falai között is
nem a megérdemelt boldogság-aurát
akarod teljes tartalommal átélni
– de újra és újra azt nézed,
kinyitotta-e már vajon kapuit
a New York-i értéktőzsde?!
Lassacskán térdre ereszkedik
immár előtted is a megunt alázat,
a feltétlen szeretet csíráit eltapossa
az újabb és újabb szándékos
feltételekhez kötött mohó,
birtokolni vágyó akarat!
S míg ál-haverjaid a többi
stróman-cápa újabb és újabb
vállalkozásokra vadászik
begyűjthető zsákmányok
kicsinyes álszent okán,
te totálisan egyedül maradsz majd,
ha anyagi forrásaid is
végképp kimerülnek.