Tasev Norbert: KÖRÜL-ÍRÁS
Nem akarják érteni;
legfeljebb csupán csak acsarkodó,
kántáló, agresszív sodrát
érzik a szándékosan meghülyített,
ostoba, propaganda-beszédnek;
a titkos, Apokrif szleng-nyelvezetnek,
mely pusztítva fertőz
a manipulálható emberi agyak
koordináta-rendszerében.
A képlet – mint szinte annyi minden –,
gyerekesen egyszerű:
elvenni, birtokolni,
semmit se hozzátenni.
Már fölöslegességszámba
mennek a hitvány ellenérvek.
Önmagába zároló dióhéjjá
így válik a sérüléseket tűrő
emberi Lélek. Az arc s szem
– hitvány mód –, egyre inkább
alattomosan elfed,
inkább palástol, smúzol,
vagy sejtet a lényeg,
hogy csupán csak
egyes kiváltságosak járjanak jól,
míg a többség nyomorogjon kedvére.
A csönd, akárcsak az alázat, szorong.
Nincsen súlya emberi szavainknak.
Úttalan szakadékok felé menetelünk,
mert a cél és elképzelés gyakorta
nem akar megegyezni,
vagy szövetséget kötni.
– Papírlapokon, vagy online térben
megfeneklenek önmagukba
forduló a ki-nem-mondott szavak is;
a gondosan átfirkált, nyegle-mondatok.
Lassít, szándékosan
elbizonytalanítja önmagát
is e sanda korban a tétovaságba
gyökeresedett ember;
titkos várakozás gyengítgeti
kisiklott mindennapjait.
Mostan inkább hátrafelé,
rákjárásban forog a Világ,
s benne egyre kisebb,
nélkülözhető,
hitvány porszem a Lét.
Aki szándékosan siettet
– előbb-utóbb –, észrevétlen-hirtelen
szétesik apró személyiség-darabkákra.
Bárcsak eszébe juthatna,
hogy sokszor a legegyszerűbb kulcsok
is a lélek mélyéből fogantak,
csupán türelmetlenség átkai
rakják őket szándékos béklyók alá.
Amit az ember előbb naphosszat
szerepet játszik, tetszeleg,
vagy épp kelleti magát,
még nem biztos, hogy meg is történik.
A bekövetkezés előtti perceket
már egyre nehezebb
szeizmográfszerűen érzékelni!
