Keresés
Close this search box.

Tasev Norbert: BEFELÉ TARTÓ LOCSOGÁS

A lélek-forma teknő avítt
loccsanásait kikezdi a lemenő Nap
rózsa-sárga hunyorgása;
csirregő madár-rikoltás – annyi se sok -,
rapszódiák héjaiba zártan vaksi,
szájaló senkik hada,
borotva-őslények hagymatojásokat
rugdosnak a tékozló Időben.

A buborékos szürkület
bolygó Hollandi-lidércei fokozatosan
kerítik körbe megátalkodott,
kicsinyes félelmeinket.
Fényforgácsok bökdösik
majd lábamat, ha közelít Hajnal.
Vörösre pácolt liftszekrénybe
kellene beszállni még így is
látszat-klausztrofóbiásan,
hogy levigyen a földszintig,
de a tökösség és a mersz az,
ami minduntalan
a Lélekben megbicsaklik.

Nemsokára majd a Nyár miatt
főhet már megint fejünk;
atom-magnyi fény vakít nyerítve,
míg negyvenfokban izzadhatunk.
Szörcsögni fog a hájpacni-zsír
a húsos-szövetek
gusztustalan szövetei között,
míg mások már alig várják,
hogy vetkőzhessenek.

Újabb és újabb papír-mocsokba
kap bele a szél a Ninivei városban,
álló plakát-hirdetések
agymosása még tartani fog egy ideig.
A mezítlábas álom elillan,
mielőtt megszülethetne,
hiszen sosem-volt hozzá elegendő,
megkuporgatott pénz.

Zárójel-odúban illik tapogatni
az évek múlását
a megereszkedett arcokon?!
Éreztem egy kövér nőstény
szúnyog csípése viszketni kezdett
szabadon hagyott Enkidu-karomon,
és elgondoltam: vajon miért olyan
bonyolult az emberi érzelmek
széles skála-renoméja?!

Büdös ecetes borogatás
talán helyrebillent.
Odakint egyre több a Káin,
s híg angolnák módján dörgölőznek
a megkapható,
manipulálható érdekekhez
és hasznokhoz.
Mozgólépcső felé tartva,
mintha az Alvilág kinyitott
szája felé tartanának
a kárhozott lélek-utazók…

További bejegyzések