mit mondhatnál ,
amit nem még tudok,
hogy
a hazug történelem
hömpölyög tovább?
hogy
néhány évtized
és elmúlik a világ?
hogy
kenyérre, borra
nem telik
lassan vizem se lesz-
hogy
az „édenkert” hamis?
ha ezt mondanád
ne szólj!
másoknak gagyoghatsz
ahogy gagyognak Ők is
másoknak- maguknak
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
