Csak állok itt a néma
modern isten előtt
és hagyom ,hogy történjen-
Mást nem tehetek!
Világvárosban voltam gyerek
ismertem minden zugát
most nem találok vissza;
egy lakásba egy ágyba
a lágyan ringó melleidhez
a csodákra-
Nem tudtam szeretni,
mert nem szerettek!
Lehet, hogy inni fogok újra?
A szó elfogyott, csak nézlek-
Kirakatból bámul rám az élet.