pokol közeli
tavasz van
iszony
mindenki közömbös
céltábla
veszteség vagy haszon
a templomokban
senki
egy magányos pap
egy fecni
az üres padsorokban
olvadás
a sarki jégvilágban
haláltánc
riadt tekintetek
a „vámszedők” közömbösen
készülődnek
vajon hová, miért, minek?
itt mindenkit szegeznek!
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
