Tarjáni Imre: Megint „úton” vagyok

Nem tudom hol voltam merre jártam
Most úgy látom, tavasz van
Kicserélték a járdaköveket
Virágot ültettek a közmunkások
Nem várták meg, hogy kinyíljon
Nem várom meg én sem
Talán jövőre – ha lesz még tavasz
Megnézem kinyílt e valamelyik
Nekem már kinyílott ————
A szemem – a másoké kinyílt e?
De ezt is csak jövőre tudhatom
Mert úton vagyok-, megint úton vagyok!