hideg lesz nagyon – a Föld fagyott
néhány bogár dermed a jég alatt
nyomasztó a folytonos sötétség
ritkán látszik telt fénnyel a Nap
barlangok mélyén rejtőzködve él
szétszóródva aki megmarad
hogy emlékezzen a régi világra
telerajzol egy kőfalat –
nem jelez mást csupán a lényeget
amit éber álomban egybeszőtt
amit látott csodált és élhetett
és sajátja volt a Nagy Hideg előtt
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
