akkor is ha nem vagy sehol
akkor is ha csak képzelem
mindenfelé megyek utánad
akkor is ha nem
mindegy mikor lépjük az utolsót
mikor teszik kezünket keresztbe
fényév-messzi világok hunyorognak
rád hull meg rám a messze
Megjelent: „Kifelé kopogtatás”
című versválogatás kötetben,
a „Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma”
támogatásával.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
