Duzzogva lóg a bőregér
odvas fehér kövön
és nem köszön.
Sajnálom vén legény
ha bánt a fény,
ne zsörtölődj nagyon.
Lement a Nap
már itt az éj,
Te röpködhetsz szabadon.
Én láncra vert vagyok.
Előttem jár az életem
ő vonszol én vonszolom.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
