Tarjáni Imre: DENEVÉR

Duzzogva lóg a bőregér
odvas fehér kövön
és nem köszön.

Sajnálom vén legény
ha bánt a fény,
ne zsörtölődj nagyon.

Lement a Nap
már itt az éj,
Te röpködhetsz szabadon.

Én láncra vert vagyok.
Előttem jár az életem
ő vonszol én vonszolom.