rücskös estéken
ócska szeparékban
üres poharak
füst és asszonyillat
kábított kéjesen
azt ígérted eljössz
elviszel
de nem jöttél sosem
ott ragadtam
most is ott vagyok
folt a díszruhádon
nem mosható
pecsét
ünnepnapon
nem is hordhatod
a katedrálisok
átépítve mind
pénzváltóként
működnek megint
üres a szó-szék
és én is hallgatok