vers volt az Úr a költő csak szolga
minden éjjel szonettről álmodott
műremekről amire nem tudott
rátalálni mégsem szót a szóra
rakosgatott dobolva ritmusát
csiszolgatta egészen hajnalig
a zsibbadt üres éjszaka pedig
átlépett rajta és mint a kutyák
loholta át a várost keresve
templomokban kocsma pultra dőlve
az ég jelét és fájdalmára írt
szólt az Isten- én vagyok a versben!
rejtve nyíltan miképp kezdetekben
azokban is amit már meg sem írsz
Megjelent: „A Napkelet”
Összművészeti Kulturális, Kritikai Online Folyóirat.
(Értékmentés,értékközvetítés.)
