A túl-közelből-szólás biztosan megzavar.
Bársonyt borít a sebre.
Pompás vöröse aztán erősen patakzik.
Persze a késő este, a gyönge pillanat
ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
alábbhagy, és: mért ne lehetne? –
gondolja önhitten a test.
Valóban, váratlan lépcsősor ereszkedik
a víz színére, ahol az előbb még
a sötétség rohamaitól földig rombolt
város lüktetett, most fáklyák vonulnak.
Vivát! tüntetnek a reménykedő utcák.